Ez a Heted7Vigasság nagy csalódás volt. Két nap után pánikszerűen menekültünk a többi árussal együtt. Az esemény főszervezői azzal hitegettek minket egy hónappal ezelőtt, hogy már addigra hatezer hetijegyet vásároltak elővételben. Namost lehet, hogy mindeki egyszerre kapott náthát, és ezért maradt otthon, de mi összesen kb. hetvennel találkoztunk, csak a hatezerből.
Az is lehet, hogy nem valami járvány vagy tömeges elkedvetlenedés az oka annak, hogy a beharangozott nézőszám egy százaléka (se) valósult meg: inkább arról lehet szó, hogy hazudtak nekünk (helyieknek, fellépőknek, vásározóknak, szponzoroknak...) Azért, hogy legalább mi eljöjjünk? Talán különböző támogatások is nézőszám után járnak nekik. A szervezőknek ezúton is kívánunk kellemes nyaralást valami távoli, biztonságos, egzotikus helyen, sőt a félmilliárdos költségvetésből valószínűleg arcplasztikára is futja! Miután hazaértek a nyaralásból, nyilván csődöt jelentenek és eltűnnek.
Mi pedig egy kis siófoki (köszi Garaboncziás) és fűzfői (köszi Bálint) kitérő után hazajöttünk Szegedre, de nem ám a sebeinket nyalogatni! Volt bőven időnk új terveket szőni, nekilátunk azok megvalósításának. Most egy ideig kis költségvetésű, közeli, bevált helyeket látogatunk, itt a blogon értesülhettek róluk időben. Már csak azért sem vagyunk elszontyolodva, mert a heted7es, igen családias közönségnek tetszettek buggyant pólóink, egypár még el is kelt. Ha ilyen arányban fogytak volna a cuccaink, de a beígért nézőszámmal, szintén kénytelenek lettünk volna hazajönni két nap után, csakhogy amiatt, mert a készleteink elfogytak.
A múltkori bejegyzésből kimaradt a pszichedélikus bicajos minta, tessék megcsodálni:
